Nem rock, mégis hallgatható
Szigorú értelemben véve a rock műfaját kedvelem, ám ettől függetlenül nem vetem meg a populárisabb dalokat sem. Vannak kivételes esetek, amikor szívesebben hallgatok valami könnyedebb, fülbemászó zenét. Az alábbi lista azokat a dalokat tartalmazza, amelyek – ha nem is teljesen, de – eltérnek az általam kedvelt műfajtól.
10. Avicii – Hey Brother
Ez tipikusan az a dal, amit eleinte kifejezetten gyűlöltem, leginkább azért, mert mindenki imádta/imádja. Viszont hamarosan hallgathatóvá vált számomra. Hogy miért? A kevés dalszöveg ellenére kiderül, hogy az énekesnek határozottan jó hangja van, ami miatt a dal könnyedén kedvelhetővé avanzsálódik. Az utolsó refrén után felhangzó trombitaszerű szóló pedig tökéletes befejezést ad Avicii művének.
9. Cris Cab – Liar Liar
Már első hallásra megfogott benne valami, de egy jó ideig hagytam ülni és nem hallgattam meg. Aztán egy-két hét múlva újra összefutottam vele az egyik zenecsatornán és második hallásra is jónak találtam. Nagyszerű zene, nagyszerű ének, a refrén kellőképpen fülbemászó.
8. Bastille – Pompeii
A Bastille csapata egy brit indie együttes, ami voltaképpen a rock kategóriába tartozik. Ám szerény véleményem szerint indie és indie között is akadnak nagy-nagy különbségek, így a Pompeii mindenképp egy indie pop dalocska. Már az eleje határozottan fülbemászó, a pre-refrén pedig talán jobb, mint a refrén.
7. Miley Cyrus – We Can’t Stop
Az én figyelmemet sem kerülte el Miley számos botrányos tette, de viselkedése ellenére egy rendkívül tehetséges énekesnőnek tartom. A Hannah Montana skatulyából sikeresen ki tudott lépni és ez előnyére is vált. A dalai kivétel nélkül hallgathatóak, – bár sosem lesz a kedvencem, azonban - a We Can’t Stop az egyik favoritom tőle.
6. Calvin Harris – Summer
Itt is, akárcsak a Hey Brothernél, az énekes hangja sokat dob a dalon és emellett a zene is elviselhető. Tökéletes nyári dal és biztos vagyok abban, hogy a legtöbb nyári buli meghatározó dala lesz – vagy már az.
5. Katy Perry – Roar
Nem tagadom, Katy Perry az egyik kedvenc női előadóm (már az I Kissed A Girl-t is csíptem). Rengeteg energiával bír, a dalai pedig egytől-egyig fülbemászók. A dalszövegei itt-ott viccesek, de kellő komolyságot is tartalmaznak. A Roar is pontosan ilyen, sokszor meg kell hallgatni és talán el is hisszük, hogy győztesek vagyunk.
4. Bruno Mars – Locked Out Of Heaven
Az elmúlt évek egyik legtehetségesebb férfi előadója (Nem véletlen, hogy főszerepet kapott az idei Super Bowl félidei műsorában a Red Hot Chili Peppers mellett). A Locked Out Of Heaven először nem tetszett, nekem egy kissé eltért azoktól a daloktól, amiket addig ismerhettünk a Mars fiútól. Szóval csak többszöri hallgatás után került a kedvenceim közé és azóta nem is tágít onnan.
3. Justin Timberlake – Mirrors
Ha már Bruno Mars-t az elmúlt évek legtehetségesebb előadójának tituláltam, akkor Justin Timberlake-re kénytelen vagyok azt mondani, hogy az N’Sync feloszlása óta a legjobb férfi előadó. Még emlékszem a Cry Me A River-re, amit gyűlöltem, de titokban imádtam. A Mirrors-t azonban nem lehet nem szeretni. A nagyszerű zene és ének mellett zseniális szöveggel is bír. Ez bizony egy 10/10-es dal.
2. Robin Thicke ft. Pharrel, T.I. – Blurred Lines
Ticski (Thicke) olyan stílussal rukkolt elő, amilyet még nem láthattunk tőle, talán ezért is olyannyira jó ez a dal. Magamat ismerve, sosem gondoltam volna, hogy egy ehhez hasonló dal valaha is tetszeni fog, ám a Blurred Lines már első hallásra megfogott. Nem csak szombat estékre való!
1. Macklemore ft. Ray Dalton – Can’t Hold Us
Nagyszerűsége abban rejlik, hogy nem idegesítő diszkózene és Macklemore rappelése sokkal befogadhatóbb, mint amit a Thrift Shopban produkál. Ray Dalton hangja pedig tökéletessé teszi a dalt. (Imádom a trombitaszólókat, így azért egy hatalmas pluszpont jár.)