Kurtizánok az ókorban
Ma egyre ferdébb szemmel néznek a testüket áruló nőkre, ám az ókorban ez ugyan szintén vitatott, de elfogadott, s néhány birodalomban még törvényekkel védett tevékenység is volt. Az első bordélyházról Kr. e. 180-ban jegyzett fel adatokat a római Publius Victor. Ekkoriban ezek a nyilvánosházak „társadalmi közszükségleti intézmények” voltak, így számuk igen magasra tehető. A rómaiak mellett minden népnek megvan a saját prostitúciós történelme, amely sajnos még ma sem ért véget.
Az ókori görögök
Az ókori görögök virágzó kultúrájukkal vallásos keretek közé szorították a prostitúciót. Hitük szerint – ahogyan azt Szókratész is lejegyezte – kétféle Vénusz istennő létezik: az egyik a tisztaság megtestesítője, míg a másik a földi gyönyöröket képviseli. Mondanunk sem kell, az utóbbi aratott nagyobb népszerűséget. A görögök prostitúciója azonban Szólón arkhón törvényei nyomán legálissá vált, ennek legfőbb oka talán az, hogy a nők bujálkodásuk során megkeresett pénzüket a főpapoknak és az isteneknek szánták, ezek az összegek pedig igen magasak voltak. Nem csoda tehát, hogy Szólón szerette volna efféle vagyonnal is jelentősen növelni az állami kincstárat. Létre is hozott egy óriási bordélyházat. Ám ez sem hordozta magán teljes mértékig az erkölcstelenség bélyegét, ugyanis a házak különböző szabályokkal rendelkeztek, a prostituáltak pedig csakúgy, mint a társadalom, rétegződtek, megkülönböztetni őket öltözködésük alapján lehetett. A legmagasabb szinten a hetérák álltak, akik csak hatalmas összegekért vállaltak munkát, s kitaszítottságuk lassan polgárjoggá formálódott.
A régi zsidók
Prostitúciójuk több vonásban hasonlít a maira: az állam eltűrte az üzletszerű kéjelgést, a nők pedig az út mentén várakoztak következő kuncsaftjukra. A zsidó örömlányok egyébként még a Bibliában is visszaköszönnek, egészen pontosan Mózes könyveiben. A próféta a család védelmében ugyan tiltotta ezt a tevékenységet, mégsem sikerült teljesen gátat vetni neki. Prostitúció elleni küzdelmének legfőbb oka a család védelme volt, s hogy megakadályozza a fattyúk születését. Ugyanakkor némi álszentséget is felfedezhetünk a próféta intézkedéseiben, hiszen a rabszolgáknak, illetve az idegen nemzetségek asszonyainak vígan engedélyezte testük áruba bocsátását.
Egyiptom
Habár a prostitúciót a papok vezették, annak alapja mégsem a vallásra vezethető vissza. A nőket tárgyakként kezelték, mintha csupán holmi árucikkek lennének, akikre vonatkozik a szabad kereskedelem. Ez természetesen rengeteg pénzt hozott, éppen ezért az állam vezetőiben fel sem merült a prostitúció megtiltása, sőt törvényekkel védték. Azonban hamarosan olyan szintet öltött a kéjelgés, hogy rendeleteket kellett hozni annak érdekében, hogy a halott, bebalzsamozott testeket ne szégyenítsék meg.
A legnépszerűbb kéjhölgy Rhodopis volt, aki többek között Ezópuszt és Saphot is kuncsaftjai közé sorolhatta, sőt oly osztatlan népszerűséget aratott szakmájában, hogy még tanítványai is voltak.
Róma
Természetesen a társadalmi norma elítélte az örömlányokat, ugyanakkor elnézően fordult azok felé, akik a szolgáltatásaikat igénybe vették. Törvény itt sem korlátozta a prostitúciót. Az utcalányoknak külön negyede volt, mely elég messze terült el Róma városának központjától, ez a lakóöv a hírhedt Subura. Általában kéjhölgyek az utcán, átlátszó ruhákban igyekeztek partnert találni maguknak, ám voltak olyanok is, akik elfüggönyözött fülkékben vagy szépen berendezett házban fogadták ügyfeleiket. Maga Néró császár is igen gyakran járt ezen a környéken.
(Forrás: romaikor.hu)
