Mi kell a nőnek? 

 

Ez a kérdés évszázadok óta foglalkoztatja a férfiakat, sőt, magukat a nőket is. Hogy miért? Természetesen a nőknek gőze sincs arról, hogy mire vágynak, egyszerűen csak akarnak valamit, és ha nem kapják meg, akkor kezdődnek a bajok. Lehetetlen feladatnak tűnt a rejtély megoldása, azonban mi végre megtaláltuk a titok nyitját. Valójában nem is volt olyan nehéz, csak vissza kellett tekintenünk egy kicsit az irodalom berkeibe. 

 

Minden nőnek szüksége van tehát, egy…

 

Ady Endre szeretőre

 

Hiába keresik a gyengébb nem tagjai a rózsaszín ködbe burkolózó herceget, a nagy őt, az igazit, titokban egytől egyig vágyunk forró kalandra, melyet talán megbánunk később, mégis túl jó ahhoz, ne történjen meg. Így hát elengedhetetlen egy kis Ady-liezon, az ambivalens érzelmek kavalkádja, a szenvedély és az önzés egymásba forrása, az ellentétek tüzes párbaja, az érzés, hogy rosszat teszünk, de képtelenek vagyunk megálljt parancsolni…

Ugyanakkor ott az érem másik oldala: Ady Endrét férjként is szívesen fogadnánk, hiszen mi jelenthetnénk számára az életbe kapaszkodást, a menedéket, az egyetlen biztos pontot a világban.

Egyet tehát minden kétség nélkül kijelenthetünk: Adynak egyszerűen képtelenség nemet mondani.

 

 

 

                                                                                                                  

 

 

„Mikor legtüzesebb az ajkam,

Akkor fagyjon meg a tied,

Taposs és rúgj kacagva rajtam.

 

 

Hóhérok az eleven vágyak,

Átok a legszebb jelen is:

Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

 

 

Testedet, a kéjekre gyúltat,

Hadd lássam mindig hóditón,

Illatos vánkosán a multnak.”

 

 

 

 

 

Petőfi csodálóra

 

Petőfi szenvedélyes, vad versein saját zabolátlan természete ütközik át, s a szerelemben is oly heves volt, mint forradalmi látomásverseiben. Könnyen lobbant lángra, s könnyen oltotta el magában a tüzet, mintha nem is szerelemről, csupán halovány érdeklődésről lenne szó. Így volt ez majd minden esetben, ám még ebből a gyermetegnek tűnő imádatból is oly magával ragadó versek születtek, hogy kérdés sem lehet: Petőfi-múzsának lenni többet jelent, mint az angol királynői korona. Ám a nagy költő is elérkezett a viharos tengerből a békés kikötőbe, s megtalálta Szendrey Júliát, az egyetlent. S hitvesi lírája soha nem látott magaslatba szárnyalt… Remegő ajkakkal kérdezte: Minek nevezzelek?

 

Hát ellen lehet állni egy ilyen férfinak? 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kosztolányi Dezső játszótársra

 

Ki tudna nemet mondani Kosztolányi kérdésére: „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni”? Mi legszívesebben egy életen át játszanánk a Nyugat egyik legnagyszerűbb poétájával. Teát innánk, rubinteát, gyerekszívvel fontosnak látszanánk, színlelnék a sírást, s legfőképpen a boldog szeretőt. Ő elviselné, öröklött női tulajdonságunkat: a mindenbe belekontárkodást, hagyná, hogy nagyszerű ötleteit magunkénak valljuk, s legfőképpen eltűrné a megaláztatásokra kárhoztatást – értünk, miattunk

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Karinthy Frigyes férjre

 

A nők gyógyíthatatlan romantikusok. Éppen ezért ellenállhatatlanul vágynak arra, hogy küzdjenek, harcoljanak értük. Milyen szép is lett volna az 1800-as években élni, mikor pisztolytusával küzdöttek a szerelemért! Bárcsak ránk találna egy Karinthy Frigyes, aki a bolondulásig vív értünk, párbajozik férjünkkel, fegyverrel a kezében szöktet meg minket előző életünkből! Bármit megadnánk azért, ha egy kalandos, soha nem nyugvó férfival élhetnénk, aki minden pillanatban képes felhőtlen mosolyt csalni az arcunkra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabó Lőrinc apára

 

A Lóci-verseket olvasva ki ne tűnődne el azon, hogy milyen varázslatos is lenne egy ilyen szerető apuka, aki talán nagyobb gyermek saját fiánál is? A poémák örök életet, s örök játékot kölcsönöznek a gyermeknek, akinek édesapja méltán lehet példaképe. El-elnéznénk büszkén mosolyogva, ahogyan kisfiunk óriássá válik vagy egyszerű, ifjonti bölcsességgel az élet nagy igazságát megfogó rigmust tákol össze.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

esti sétára Tóth Árpáddal

 

Mágikus angyali lénnyé lényegülni át, egyetlen érintéssel megrengetni a földet, az erekben lüktető vért, megindítani a szerelem észveszejtő erővel söprő hullámait, érezni, hogy nincs más a földön, csak ő meg én… Azt hiszem, ezt nem is kell tovább magyarázni. Egy ilyen sétára minden kétséget kizárólag szükségünk van, már csak azért is, hogy az impresszionista poéta létrehozhassa a szerelmi líra talán legkiemelkedőbb darabját.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Radnóti  Miklósra

 

Pusztán ezekért a sorokért, hiszen rajtunk kívül minden csak játék:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csáth Géza pszichológusra

 

Hogyha netalántán a sok szerelmi kaland megharcolná idegeinket, nem árt, hogyha van a közelben egy jó szakember, aki egykettőre hatásos gyógymóddal szolgál. (S aki talán még nálunk is betegebb.) Talán olyannyira felkeltjük a doktor úr érdeklődését, hogy megírja rólunk az Egy elmebeteg nő naplójának második részét. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

egy nyugodt  Arany János társra

 

A tengernyi kaland után nem marad más bennünk, csak a megpihenni vágyás. A szerelem tűz, elevenen eléget – mondják sokan, de Arany János nem így jönne értünk. Talán sosem lenne lángoló vadság, féktelen perzselés, pusztító izzás. Sokkal inkább víz volna, mely eloltaná a fájó, megsebzett tüzet, föld, melyre vihar után léphetnénk, levegő, mely könnyű fuvallatként lesöpörné vállunkról a világ terhét. Nyugalmat s biztonságot jelentene, egy parányi szigetet, melyen törékeny lelkünket újjáépíthetné. Nem egyszer. Ezerszer.