top of page
8. fejezet
 

- Kezdtem azt érezni, hogy rossz hatással vagy az öcsédre – állapította meg Colin, miután Cher felvázolta neki a haditervet. – Te most komolyan kavarni akarsz anyukád pasijával? Gondolt el, előtte az ő szájában volt, utána meg…

- Fogd be! – szakította félbe a lány. – Természetesen nem szándékozom hozzáérni egy ujjal sem. Biztos vagyok benne, hogy még fele olyan jól sem néz ki, mint Bud Spencer, de legalább akkora hasa van. Vagy valami hasonló kategória. Különben is, Justin szerintem csak beképzeli az egészet, de ha ezzel megnyugtatom, akkor megnézem magamnak azt a Don Juan-t.

- Tutira rá fogsz mászni – vetette ellen Colin.

- Persze, minden vágyam és legfőbb álmom, hogy egy öregemberrel szexeljek. Hogy találtad ki?

- Az a pasi még harminc is nehezen van. Jól tartja magát. Nézd, ott van! – mutatott egy férfire Colin, aki éppen leülni készült a kávézó teraszán egy kis asztalkához.

- Melyik? Az, akinek akkora szakálla van, mint a Mikulásak? Fúj. El tudom képzelni, ahogy anyu kéjesen csavargatja. Brr…

Nem ő, te dinka! – fordította Cher fejét Colin a helyes irányba. – Az, aki Times-t olvas. Éppen most rendel. Látod?

- Nem. Az ki van zárva – ellenkezett Cheryl.

- De bizony!

- Szerintem rosszul láttad abban az étteremben. Ez nem lehet anyu pasija. Képtelenség.

- Anyukád szép nő.

- De nem ennyire!

- Kedvességed határtalan, mint mindig – nevetett fel Colin.

- Ó, basszus, nem mondtad, hogy ennyire jól néz ki! – kiáltott fel Cheryl.  – Most komolyan, mit keres egy ilyen anyuval? Topmodellekkel kéne kavarnia, vagy színésznőkkel vagy…

- Vagy veled, mi? – vonta fel a szemöldökét Colin.

- Nem pont ezeket a szavakat akartam használni, de…

- Mondtam, hogy rá fogsz mászni – szólt diadalmasan Colin.

- Dehogy! Majd valahogy tartom magam. Igyekszem nem túl sűrűn ránézni.

- Úgyse bírod ki. Túl jó pasi ahhoz.

- Fogd be!

- Jó, oké. Menj oda hozzá, mielőtt befejezi a kávét – indította útnak Cherylt a fiú. – De vigyázz, nehogy már az első mosoly után lecsússzon a bugyi.

- Olyannak ismersz?  - kérdezte ártatlanul a lány.

- Én? Dehogy! Csak gondoltam figyelmeztetlek, ne essen csorba a becsületeden – felelte Colin. – Így is elég sok van rajta – tette hozzá gonoszkodva.

- Utállak! – öltötte ki a nyelvét a fiúra Cheryl.

- Én is imádlak, szivi.

 

 

- Elnézést, Taylor? – kérdezte félénken Cheryl és mindent bevetett annak érdekében, hogy ártatlannak látszódjon, mégis dögösnek.

 - Attól tartok, nem én vagyok az, akit keres – felelte a férfi, majd felnézett az újsága mögül és végignézett a lányon – Bár, az Ön kedvéért még akár Taylor is leszek – igazította ki magát.

Cher alig tudott elfojtani egy büszke mosolyt.

- Mit kell tennem?

- Igazából egy vakrandit szerveztek nekem – válaszolta Cheryl.

- Én nagyon szívesen leszek a partnere – ajánlotta fel egy tökélyre fejlesztett bugyicsusszantó mosoly kíséretében a férfi.

- Nem is tudom… Talán pont életem szerelmével találkoznék… Egy dögös, érzéki pasival…- húzta Cheryl.

- Hohó, látom, beszállt a játékba – nevetett fel a férfi. – Talán nem elégítem ki az igényeit?

- Majd kiderül – mondta a lány kacér mosollyal, majd leült a férfi asztalához. – Azt hiszem, adok egy esélyt.

- Nem hiszem, hogy meg fogja bánni.

- Azért ne tegyünk elhamarkodott kijelentéseket.

Mikor Cheryl látta, hogy a férfi tekintete a szájára téved, finoman beleharapott az alsóajkába. A férfi zöld szeme játékosan megvillant, beletúrt fekete hajába és hátradőlt a széken.

- Azt hiszem, hasonló kaliberű játékossal van dolgom, mint én magam – állapította meg.

- Ugyan, ne becsüljön úgy le engem.

A férfi felnevetett.

- Ügyes. Connor Davis vagyok. Te pedig…

- Cheryl R… - itt elakadt egy pillanatra, eszébe jutott, hogy talán nem olyan okos dolog megosztani vele az igazi nevét. – Roberts – szalad ki a száján az első vezetéknév, ami eszébe jutott.

- Úgy hangzott, mintha most találtad volna ki.

- Te pedig úgy nézel ki, mint egy nagyképű szemétláda, aki tárgyként kezeli a nőket. De persze ez nem biztos, hogy igaz.

Connor felnevetett majd megadóan felemelte a kezeit.

 

 

- Na, milyen volt? – kezdte a vallatást Colin, mikor ajtót nyitott Cheryl-nek.

A lány nem szólt semmit, nagyot sóhajtva levetette magát a kanapéra.

- Ahogy látom, csak lecsúszott az a bugyi – élcelődött a fiú, majd helyet foglalt a lány mellett.

- Nem, dehogy! –tiltakozott Cheryl. – Csak egyszerűen annyira… annyira jól éreztem magam!

- Szóval MÉG nem.

- Ne idétlenkedj már! – torkollta le Cher. – Nem is fog lecsúszni. Mégiscsak anyám pasija. Bár ahhoz képest nem volt túl szemérmes.

- Megmondtam, hogy gázos.

- Tudod milyen kiábrándító? Itt vagy egy fantasztikus pasi és már az első pillanattól kezdve tudom, hogy egy seggfej! Mennyivel jobb lenne, ha csak pár hónap múlva derülne ki! Akkor tudnám élvezni a dolgot.

- Ennél is jobban élvezni? Totálisan el vagy ájulva tőle. Ennél jobban csak akkor lehet élvezni egy találkozót, ha mélyrehatóbban is megismeritek egymást…

- Te annyira hülye vagy – nevetett fel a lány. – Mióta nem szexeltél? Egész nap csak ilyen megjegyzéseid vannak!

- Adja a helyzet.

- Remélem Stacy végre beindítja magát, mert még egy ilyen nap és én veszlek kezelésbe!

- Ez ám a fenyegetés, kislány! – csettintett a nyelvével Colin.  – Egyébként, ha jól sejtem, fogsz még találkozni ezzel a fickóval.

- Jó a tipped. Holnap délutánra már meg is beszéltünk egy randit.

- Kell találnod valami indokot, hogy miért jársz el otthonról – vetette fel a fiú.

- Azt mondom, randim van és kész. Nem kell túlbonyolítanom. Mennyi az idő?

- Fél nyolc.

- Add már ide a táskámat! Be kell vennem a fogamzásgátlót.

- Igazad van, szükség lesz rá.

Cheryl megjátszott dühe jeléül összehúzta a szemeit.

- Ha így csinálsz, ráncos maradsz, és nem kellesz majd a szívipródnak – csipkelődött Colin. – Senki sem akar a nagyanyjával smacizni –folytatta a fiú, majd odadobta Cherylnek a táskáját.

A lány megpróbálta kihalászni a bogyókat a hatalmas táskából.

- Nem lenne egyszerűbb egy kisebb táska? Vagy mondjuk az apróbb, fontos dolgokat az oldalzsebbe tenni? – vetette fel Colin.Nem lenne egyszerűbb befogni a szádat? – morogta Cheryl, aki szinte elveszett a táskában. – Megvan! – kiáltott fel hirtelen diadalmasan.

- Hozok valamit, amivel beveheted - mondta a fiú, majd eltűnt a konyhában.

Cheryl kibontott a dobozkát, amiből kicsusszant egy névjegykártya.  Connor Davis. A lány értetlenül megfordította a kártyát, aminek a hátoldalán szálkás betűket talált.

„Meghívtalak egy kávéra. Talán mégsem vagyok akkora szemétláda, amilyennek kinézek.”

Cheryl mosolyogva nézte a kártyát. Biztos volt benne, hogy nagy hatással volt a férfira.

- Az meg mi? – kérdezte kíváncsian Colin, s letett egy pohár ásványvizet az üvegasztalra.

- Tessék. Olvasd el – nyújtotta át a kártyát a lány, majd bevette a gyógyszert. – Azt mondtam neki, hogy úgy néz ki, mint egy szemétláda. És most ezt találtam a fogamzásgátlóm dobozába. Biztosan akkor rakta bele, mikor elmentem a mosdóba.

- Belenyúlt a táskádba, kivette a fogamzásgátlódat és üzenetet hagyott benne? Nem kispályás a pasas – mondta elismerően Colin. – Te viszont felelőtlen vagy. Akár ki is rabolhatott volna. Attól, hogy úgy néz ki, mint Orlando Bloom, még nem kell megbíznod benne.

- Nem vett el semmit. Nyugi, vigyázni fogok.

- A belőled áradó rózsaszín köd lassan engem is megfojt, úgyhogy ha nem bánod, azért még egy kicsit aggódni fogok. 

bottom of page