7. fejezet

 

Cheryl este fáradtan lökte be a szobája ajtaját majd egy sóhajtás kíséretében lehuppant az ágyára. Másfél órába telt, mire megszabadult az összes pad aljára ragasztott nyálgyűjtőtől. A csuklója már fájni kezdett a sok kaparászástól. Örült, hogy Colin segített neki lehúzni a büntetést, mert nem csak remekül szórakoztatta, hanem szakértői gyorsasággal pattogtak le a kezei alatt a rágógumik. Már fél tíz volt mire felért a kis menedékébe, mert az anyja legalább húsz percig egyfolytában csak szidta, hogy miért nem tud egyszer az életben normálisan viselkedni, és a helyzeten az sem lendített sokat, hogy Cheryl idegesítő nemtörődömséggel és közönnyel hallgatta végig az egész hegyibeszédet.

Halkan kopogtak az ajtón. A lány ismerte már a kis kezek kopácsolását, és mosolyogva kiabálta ki az igent. Justin fontoskodó arccal leült mellé az ágyra és a szokásostól eltérően komolyan nézett nővérére. Cher félig felült az ágyon és megsimogatta Justint.

- Mi a baj?

- Anyu barátja…

- Te már találkoztál vele? – hüledezett a lány.

- Nem, nem mutatta be… Csak láttam a munkahelyén egy pasassal, akivel nagyokat nevetgéltek, és rögtön abbahagyták a beszédet, mihelyst megjelentem.

- Ez még nem azt jelenti, hogy ő anyu titokzatos hódolója.

- De igen. Mert megnéztem anyu telefonját, és a névjegyzékben van egy kép a fickóról és a neve mellett egy szívecske. Szóval azt hiszem, minden kétséget kizárólag megállapíthatom, hogy igen, ő anyu reménybeli férje.

Cher elámult öccse csavaros eszén. Ő magán soha eszébe sem jutott volna lenyomozni Susan telefonját. Magában elismeréssel adózott az aprócska, de annál hasznosabb trükknek.

- Ez elég meggyőzően hangzik – ismerte el. – Mi van a pasival?

- Ugyan emiatt a pasi miatt borult ki egy hónappal ezelőtt Miss Hudson, az irodalomtanár.

- Ez elég fura lenne, mivel anyu már több hónapja kavargat a pasassal.

- Pontosan. Megcsalta anyut! – jelentette ki kétségbeesetten Justin.

- Justin, biztosan csak hasonlítottak egymásra. Talán testvérek voltak, és az egészet túlreagáltad. Megértem, hogy megijedtél, de nem hiszem, hogy ugyanarról a fickóról van szó mindkét esetben. San Francisco hatalmas város. Ennek az egésznek nagyon kevés esélye van, ugye tudod?

- De Cher, ő volt az, én tudom! Láttam, és megismerem! A pasi olyan, mint amilyen a te filmjeidben szokott lenni a főhős! Tudom, megismerném bármikor!

Cher egy pillanatig eltűnődve nézett a fiúra és az arcára bizonyára kiült a mély kétely, mert Justin egyszer csak felkiáltott.

- Már te sem hiszel nekem? Látod, ezért nem mondtam semmit!

- Justin, nyugodj meg! Kitaláljuk, hogyan tudjuk leellenőrizni, hogy ugyanarról a férfiról van szó, vagy sem, rendben?

Cher megpróbált úgy tenni, mint aki komolyan veszi az ügyet, de igazából csak hatalmas megkönnyebbülést érzett, amiért Justinnak nincs semmi komoly lelki baja, csak egyszerűen beképzelt magának valamit, aminek a végére hamarosan pontot is tehetnek.

- Én már ki is találtam! – büszkélkedett a fiú.

- Nagyon előre jársz – nevetett Cheryl – Halljam azt a szenzációs tervet!

Bár Cher tudta, hogy az egész abszurd, bármit megtett volna azért, hogy a fiút jókedvűnek lássa, ezért elhatározta, hogy akármivel áll elő az öcskös, ő azt véghez fogja vinni.

- Volt időm kigondolni mindent. Addig nem akartam elmondani senkinek, amíg el nem terveztem a dolgot. Tudtam, hogy még te sem hinnél nekem, de szeretsz annyira, hogy eljátszd, igazat adsz és megteszel minden tőled telhetőt – kezdte a fiú.

Cher elmosolyodott azon, hogy mennyire ismeri őt Justin, és azon, hogy egy pillanatig sem tudta megtéveszteni.

- Szóval, holnap négykor a Plaza melletti kávézóban lesz a pasi, mint minden csütörtökön. Ráadásul egyedül. Ilyenkor gondolja ki az új üzleti stratégiáit egy csésze fekete társaságában.

- Állj, te ezt honnan tudod? – szakította félbe Cher.

- Természetesen kihallgattam anyu és az ő beszélgetésüket, mikor bent voltam a munkahelyen. Anyu még nem jött rá, hogy a legózás sokkal kevésbé érdekfeszítő elfoglaltság, mint a felnőttek titkos beszélgetéseinek lefülelése.

Cher újra csak nevetni tudott. Ízig-vérig az ő öccse volt.

- Jó, folytasd.

-Szóval, te elmész oda, és megpróbálod elcsábítani. Ha elutasít, akkor te nyertél, elismerem, hogy az én agyam szüleménye volt az egész, viszont, ha bedől neked, akkor jössz egy óriási Milkával – ajánlott üzletet a fiú.

- Komolyan mondom, meghajlok nagyságod előtt – somolygott a lány. – Egyszerűen elképesztő vagy! Azt hiszem az agyadat tőlem örökölted.

- Az kéne még… - vigyorgott a kisfiú.

- Hé! Egyelőre én teszek neked szívességet, úgyhogy vigyázz a szádra! – bökte oldalba játékosan az öccsét Cher.

- Szóval akkor benne vagy?

- Van más választásom?

- Van… Nem vállalod el, és egész hátralévő életemben depressziós leszek, vagyis csak addig, amíg évek múlva ki nem derül a pasasról, hogy egy szemét alak, és anyu szíve romokba nem hever.

- Szóval nincs más választásom – adta meg magát Cher. – Most őszintén, tizenkét évesen neked hogy jutnak ilyenek eszedbe?

- Úgy, mint neked tizennyolc évesen az, hogy összemosd a ruhákat.

- De Justin, ugye tudod, hogy anyu nem fog nekem hinni, hogyha netalántán igaz ez az egész teória, hogy a pasi egy… - Cher sokáig kereste a szavakat, nem akarta csúnyára tanítani öccsét, de az agyának nehezére esett átállni a finomabb kifejezésekre - egy… pernahajder.

- Az meg mi?

- Egy szoknyavadász. Tudod, hogy úgyis a fejemhez vágja, hogy megint csak hazudok és tönkre akarom tenni a kapcsolatát.

- Tudom.

- Ugye ezt is kitaláltad már?

- Ami azt illeti, igen.

- Várj, tippelek! Teljesen elcsavarom a fejét, majd egy idő után hazahozom, szépen bemutatom anyunak, akinek leesik az álla, hogy valójában az ő pasijával kavargatok.

- Hát, én arra gondoltam, hogy csinálsz egy közös képet, de ez az ötlet jobban tetszik.

- De ha ezt végigcsinálom, anyu egy életre megutál, a családból ki leszek tagadva, még feketébb bárány leszek.

- De ebbe belemagyarázhatod, hogy miatta tetted, hogy megvédd a csalódástól, és tudtad, hogy másképpen úgyse hinne neked.

- Justin, ez nagyon rizikós… - vonakodott a lány.

- Igen, tudom… De nem bírok még egy szívösszetörést elviselni! Anyu a válás után hónapokig depressziós volt, és nem az volt életem fénykora, azt elárulhatom! Tulajdonképpen azt sem tudta, hogy hol van, mit csinált, azt sem tudta, hogy van egy fia! Csak mindig azt kaptam tőle, hogy ne legyek már láb alatt, menjek, hagyjam sírni, nem kellek én oda… Nem, Cher, én ezt nem akarom még egyszer!

Justin szemében már éppen összegyűltek a könnyek, s Cheryl gyorsan megölelte.

- Ügyes kis manipuláló vagy, ugye tudod? – vigyorgott.

Justin hirtelen abbahagyta a színészkedést, és a nővére felé fordult.

- Akkor mi lesz?

- Rendben, megteszem. De ha anyu elkezd tombolni, kötelességed minél előbb kijuttatni a házból… és a városból, de legjobb lesz, ha elhagyom az egész országot.

- Cher, egyszerűen imádlak! – fakadt ki Justin.

- Igen, tudom… De remélem, máris tudatosítod magadban, hogy ha erre az egészre fény derül, legalább egy évig nem játszhatsz a pókembereddel!

- Dehogynem! Anyu téged fog hibáztatni mindenért, mert mégiscsak te vagy a felnőtt… vagy valami olyasmi…

- Te kis… Tudod mit? Ha képes vagy eltussolni az ügyet a részedről, én magam dobom ki a szuperhősöd a tízedikről!

- Bevallok mindent, csak azt ne!

Cher kacagva megsimogatta az öccsét és adott egy puszit a homlokára. Fogalma sem volt, hogyan lett hirtelen ilyen gyors észjárású az öccse, mikor pár napja még a félnagyfiú kategóriába sorolta magát.

 

 

 

 

Bella izgatottan rágcsálta a körmét, csavargatta a haját és igazgatta a ruháját. Harry kedvenc kázvézójában ült Ginnyvel, és egyre csak azt várta, hogy felbukkanjon a férfi. Még ki is sminkelte magát, pedig mélységesen megvetette azokat a nőket, akik az arcukra mázolt kilós műalkotásokkal próbálták meghódítani a férfiakat. Most egy szót sem fogott fel barátnője monológjából, pedig máskor kínosan ügyelt minden egyes szóra, nehogy azt mondják róla: rossz hallgatóság. Gépiesen hümmöggöt, bólogatott, néha benyögött egy igent vagy egy értemet, de semmi használhatót nem fűzött hozzá a beszélgetéshez, csupán tekergette a nyakát és az utcát, a vendégeket vizslatta, készen arra, hogy bármelyik pillanatban meglássa álmai férfiját.

- Bella, jövő héten hozzámegyek Barack Obamához. Tegnap elhívott egy romantikus vacsorára, és képzeld, elvitt Európába a magángépével és a kivilágított Eiffel torony tetején kérte meg a kezem! Egy hatalmas gyémántgyűrűt kaptam tőle, de akkorát, hogy viselni is alig bírom, teljesen lehúzza a kezemet! De ez még nem minden! Persze igent mondtam Obamának, de ő még nem tudja, hogy terhes vagyok Ashton Kutchertől! Elég nehéz lesz beadni a tömegnek, hogy félnéger a kicsike, de azt hiszem, elviszem majd szoliztatni minden nap, és akkor megoldható a kamu. Mit gondolsz?

- Ez fantasztikus, Ginny! – dünnyögte Bella.

- Csak azt nem tudom, hogy oldom meg, hogy Harry Potter a szeretőm maradjon. Van valami tipped?

- Szerintem is – mormolta Bells.

- Bella, te nem vagy komplett.

- Hm. Érdekes.

- Bella! Bella! BELLA! – kiáltotta Ginny egyre fokozódó hangerővel.

- Igen? Tessék? – eszmélt fel a lány. – Mi? Várj, lemaradtam.

- Valahogy feltűnt – morogta Ginny. – Mégis hol jár az eszed? Csak nem megint a titokzatos lovagon?

- Nem, dehogy – ellenkezett Bella, meglehetősen gyéren.

- Te felfogtál valamit abból, amit mondtam?

- Persze!

- Igen? Mondd el, miről beszéltem neked az elmúlt fél órában! –adta ki a parancsot Ginny.

Bella lázasan kutatott az agyában valami után, amit az elmúlt percekben hallott, de újra és újra Harry arca kúszott elé, és az, hogy nincs mit tagadni, egy szót sem fogott fel Ginny mondanivalójából.

- Ne haragudj, Ginny. Elkalandoztam. De most már figyelek, mondd csak. Csupa fül vagyok.

- Na, jó, én nem vagyok hajlandó ezt tovább elviselni – jelentette ki mogorván Ginny. – Elegem van abból, hogy nem létezik számodra más, csak Mr. Tökéletes! A fenébe is, még csak nem is ismerem! Vissza akarom kapni a legjobb barátnőmet, azt, aki figyel arra, amit mondok, és azt, aki inkább lelőné magát, minthogy elfelejtse, hogy tegnap volt a születésnapom – tört ki a lány, és a mogyoróbarna szemeiből sütő harag égette barátnője bőrét.

- Ginny, annyira sajnálom! Elvesztettem az időérzékem! Ígérem, holnap megkapod az ajándékod és megünneplünk!

- Hát nem érted? Nekem nem kell az a hülye ajándék! – pattant fel a helyéről Ginny.

- Pedig Coldplay koncertjegyeket akartam adni, de ha így gondolod… - húzta Bella.

- Hát, tekintve, hogy már évek óta barátnők vagyunk, azt hiszem, szemet hunyhatok kilengéseid felett – engedett Ginny, s visszaült a székére, Bella pedig elfojtott egy hatalmas vigyort. – De mégis hogyan fogsz jegyet szerezni rá? Már csak pár nap a koncertig.

- Természetesen hónapok óta ott csücsülnek a jegyek a fiókomban, csak elfelejtettem időben átadni – vallotta be Bells.

- Nagy kegyesen megbocsátok minden vétkedért, feltéve, ha…

- Ginny! Ott van! Ő az! – barátnője kezét megragadva sikoltott fel Bella.

Ginny követte a lány tekintetét, ami megállapodott egy jól öltözött, sármos, huszas éviben járó férfin. Ginny jól megnézte a pasast, és kénytelen volt elismerni, hogy ezért a fickóért megéri titkolózni.

- Nem mondtad, hogy ennyire jól néz ki – szólt megrovóan.

Bella elpirulva mosolygott. Harryt nézte folyamatosan, hátha hátrafordul, és összetalálkozik a pillantásuk.

- Azt hiszem, nem teljesen kóser a pasi – állapította meg Ginny.

- Már miért?! – kérdezte teljes felháborodással Bella.

- Minek egy ilyen pasinak egy gimnazista? Ne érts félre, Bella, csinos vagy, szép és okos…. De még csak nem is vagy pompom lány! Még csak nem is tartozol a legmenőbbek közé – hála Istennek – tette hozzá. – Egy ilyen fickó vagy szexi, idősebb nőkkel, vagy fiatal, buta libákkal kavargat. Nem veled, Bella.

- Köszönöm szépen, ez igazán jól esett! – csattant fel Bells.

- Tudod, hogy nem úgy gondoltam…

- Elegem van a károgásból! Mike és te folyton azt szajkózzátok, hogy egy huszonhat éves pasinak semmi szüksége egy gimnazistára, biztosan átver, satöbbi, satöbbi! Nem állnátok le egy kicsit és nem próbálnátok meg bízni az én ítéletemben? – fakadt ki a lány.

- Jó, bocsi. De aztán ne lepődj meg, ha én foglak felkaparni a padlóról egy hatalmas szerelmi csalódás után.

- Mondj még ilyen szépeket!

- Tudod mit? Ha most bemutatsz neki, befejeztem – ajánlott alkut Ginny.

- Most? Itt? – kérdezte meglepetten Bella.

- Igen.

- De…

- Bella, mi baj van? Mégis szégyellsz? – Ginny hangjába némi csípős él vegyült.

Bella elgondolkozott, hogy vajon miért ellenkezik az ajánlat ellen. Tudta, hogy Ginny és Harry sosem lesznek puszipajtások, és bár barátnője abbahagyja bajsejtelmeinek folyamatos szajkózását, a szeme továbbra is elárulja majd minden nem kívánatos és nem túl szép gondolatát. Mindegy, legfeljebb kevesebbszer néz barátnője szemébe.

- Gyere – adta meg magát.

Bells nagyokat lélegezve lépkedett Harry asztala felé. A férfi a sportújságot böngészte és néha belekortyolt friss, forró kávéjába. Bella homlokán aprócska izzadságcseppek jelentek meg. Tudta, hogy túlparázza a dolgokat, de képtelen volt lenyugodni. Úgy érezte, egy újabb fordulóponthoz érkezett el a szerelmi kapcsolata azáltal, hogy bemutatja Harryt Ginnynek.

A két lány egyre közelebb ért a férfi asztalához és Bella egyre gyorsabban lélegzett.

- Jézusom, Bells, nem műteni fognak, csak a pasinak mutatsz be! Nyugi már! – suttogta Ginny.

Bella nem válaszolt semmit, csak futólag elmosolyodott, s mikor elérték Harry asztalát, megpróbált nagyon lazán lehuppani az egyik székre, de érezte, hogy minden mozdulatából süt az erőfeszítés.

- Szia, Harry – nyekeregte, s hangjában szinte tapintható volt a feszült izgalom.

- Bella! – szólt meglepetten Harry, de egy pillanatra sem jött zavarba. – De örülök, hogy itt vagy! – a férfi arcán csakugyan őszinte mosoly villant fel, és még Ginny lába is megroggyant a hófehér fogaktól.  Harrynek csak akkor tűnt fel, hogy van az asztaluknál rajtuk kívül még valaki, mikor Ginny megkapaszkodott az asztal szélében. – Segíthetek valamit? – kérdezte.

- Oh, majdnem elfelejtettem. Ő a legjobb barátnőm, Ginny, Ginny, ő pedig az én… - Bella nem tudta, hogyan folytassa a mondatot, hiszen sosem mondták ki, hogy mi is van köztük valójában.

- Szia, Ginny, én Bella barátja vagyok – fejezte be a gondolatot Harry, s felállt, hogy kezet fogjon a lánnyal.  – Örülök, hogy megismertelek. Foglalj helyet!

Ginny mosolyogva leült és a férfit vizslatta. Eltökélt szándéka volt, hogy feltöri a tökéletesség szépen megmunkált zománcát.

- Nem tudtam, hogy ide szoktatok járni – jegyezte meg Harry, s megfogta Bella asztalon pihenő kezét, a lány pedig belepirult a mozdulatba.

- Erős a gyanúm, hogy csak miattad jöttünk ide – válaszolta csipkelődve Ginny.

- Igen?

Bella vetett egy szúrós pillantást Ginnyire. Zavarban volt, félt, hogy rajongásával elijeszti a férfit, de némi diadalérzéssel a szívében nézett a barátnőjére. Rögtön tudta, hogy még öt perc és Ginny Harry tenyeréből fog enni.