3. fejezet

 

Bella a szobájában olvasgatta Shakespeare Rómeó és Júliáját, már vagy tizenegyedszerre.  Imádta a drámát, mindig ki tudta zökkenteni a valóságból, de Bella most az egyszer úgy érezte, hogy bármilyen erősen is próbálkozik, képtelen koncentrálni a történetre. Megadó sóhaj kíséretében becsukta a könyvet, hanyatt feküdt az ágyon, és egy párnát magához ölelve elmerült a gondolataiba. Sohasem tartotta magát népszerűnek, de elegendő barátra tett szert, akik mindig kiálltak mellette. Sohasem ájult el a gyönyörűségtől, hogyha tükörbe nézett, de sírógörcsöt sem kapott. Igazság szerint mindig irigyelte Chertől a külsejét. Azt gondolta, hogy hiába kapta ő a mindent tökéletesen memorizáló, borotvaéles agyat, hogyha a mai világban egy csini ruha nélkül nem lehet bekerülni sehova. Persze ha kés szorítottak volna a torkához sem vallotta volna be, hogy számítanak neki a külsőségek. Még valami volt, amiért irigyelte nővérét: a hatalmas szájáért. Itthon ő is úgy viselkedett, mint akinek felvágták a nyelvét, de mihelyst három embernél több figyel rá, legszívesebben elkezdene sikoltozni. Igen, volt, amit nem kapott meg a genetikától, de végeredményben elégedett volt magával. Régebben zavarta, hogy nem hívták meg minden buliba, hogy nincs több mint ezer ismerőse a közösségi oldalakon, hogy néha nem köszönnek vissza az utcán azok, akikkel már évek óta ismerik egymást, mert talán nem tűnt fel nekik, hogy napi hat órát egy légtérben töltenek el. Egy időben teljesen jelentéktelennek érezte magát, olyan lánynak, akin ha tíz méteres lenne, akkor sem akadna meg egyetlen ember szeme sem. Mára már megváltozott a véleménye. Egy egyszerű lány volt, aki ugyan nem állt a középiskolai hierarchia csúcsán, de boldog volt.

Az egész egy munkával kezdődött. Úgy gondolta, ideje diákmunkát vállalnia, hogy segítse az anyját. Szinte azonnal rátalált a tökéletes munkára. Nem volt más dolga, mint kávét főzni, feladni a postát, és néhány jogi szöveget lefordítania franciára. Mikor megtudta az összeget, amiért a munkáért felkínáltak, már biztos volt benne, hogy meg kell szereznie. Erre az álommelóra csak a főnöke vetett egy cseppnyi árnyékot. Rögtön tudta, hogy nem fog vele szimpatizálni. Jól öltözött, ápolt, gazdag pasi, akiből süt a magabiztosság, és azt, hogy tudja, bármit elérhet a külsejével. Bella hányni tudott az ilyenektől. Első látásra megmondta róla, hogy a pasi a pénzipar csúcsán képzeli magát, csak azért, mert futja neki Armani öltönyre. Harry Davist az ezer wattos mosolya miatt utálta kezdetben a legjobban. Pont azért, mert a kivillanó fogsortól még az ő lába is megremegett.

Bella egyszerűen bele sem mert gondolni, hogy mennyire félreismerte a férfit, és nem értette, hogy hagyhatta, hogy az előítéletei vezessék Harry megítélésében. Susan persze nagyon boldog volt, mikor megtudta, hogy a lánya munkát vállalt, és még jobban örült, amikor meglátta, hogy mekkora összegért. Bár eleinte gyanakodott, hogy valami illegális dolog van a háttérben, de aztán eszébe jutott, hogy Bella lenne az utolsó, aki belemenne egy kétes ügyletbe. Cher csak elmotyogott valami sértőt az orra alatt a szerződés láttán, de Bella eleresztette a füle mellett. Egyszerűen jó érzés volt, hogy segíthet az anyján ezzel a pénzzel. Félreteszi majd az egyetemi tanulmányaira és ezáltal rengeteg terhet vesz le szülei válláról. Még aznap este átrágta magát a szerződésen, és mindent rendben talált, úgyhogy másnap nagy mosollyal az arcán sétált be a postára.

A telefon másnap este érkezett, s Harryvel megbeszéltek egy újabb találkozót, ahol beavatta őt a részletekbe. Bellának a találkozó után sokkal jobb véleménye volt a férfiról, mint ahogyan első látásra elkönyvelte őt. Igazából humoros, sármos fickó volt, és a maga huszonhat évével nagyon sikeres embernek mondhatta magát, bizonyára ebből eredt az erős karizmája, ami előbb-utóbb minden embert megragadott. Bella gyanította, hogy az előbb gyakrabban fordul elő. Bár még mindig volt némi fenntartása a férfival szemben, a többi találkozóra már nem úgy készült, mintha egy halálosan unalmas, négyórás bírósági tárgyalásra indulna. A megbeszélések egyre inkább megszaporodtak, és az irodából átkerültek a kávézókba, gyorséttermekbe, parkokba. Lassacskán Bella kezdett úgy gondolni ezekre a beszélgetésekre, mint titkos randikra. Persze csak nagy nehezen vallotta be magának, hogy elkezdett vonzódni a munkaadójához, de amikor együtt nevettek, és egyszer a parkban még egy másodpercre át is ölelte Harry, kénytelen volt megbarátkozni a gondolattal, hogy buta tinilány módjára beleszeretett a főnökébe.

Azért, hogy minél több elismerést vívjon ki magának, hihetetlen sebességgel falta a szerződéseket, órákon át gubbasztott a földön a szétterített papírlapok tucatjai között, bújta a nagy szótárát, lázasan gépelte a fordítást és egyre rövidebb szoknyát vett fel a kávéfőzéshez. Harry nem győzött álmélkodni a lány hatékonyságán és gyorsaságán, ami persze még nagyobb erőbedobásra késztette Bellát. Az anyja észrevette a lánya vidámabb hangulatát, és finoman rá-rákérdezett, hogy mi van vele, de Bella csak sejtelmesen mosolygott, s nem mondott semmi konkrétat, egészen a karácsonyi céges buliig, amire Harry elhívta őt is. Ekkor már muszáj volt elmesélnie az anyjának, hogy milyen kapcsolat alakult ki közte és a főnöke között, s úgy gondolta, ha kimondja, akkor talán valóságossá is válik a férfi vonzódása. Igazából, a lelke mélyén tudta, hogy valószínűleg minden lánnyal ilyen megnyerően viselkedik, de szerette azt hinni, hogy különleges helyet foglal el Harry életében. Az anyja először rossz szemmel nézte a dolgot, és el sem akarta engedni őt a buliba, de Bellának sikerült meggyőznie arról, hogy bízhat benne, és nem csinál semmi olyat, amit később megbánna. Nem is csinált semmi olyat, hiszen nem bánta meg. Egyáltalán nem.

Chertől kölcsönkért egy piros miniurhát, amiben egy kicsit feszengett, de a tükör biztosította arról, hogy jól néz ki, úgyhogy esze ágában sem volt lecserélni valami kényelmesebbre.  A céges bulin remek volt a hangulat, élő zene, ételek, italok, minden adott volt, ami egy jó összejövetelhez kell.

Az egész akkor kezdődött, mikor Bella már az ötödik pohár pezsgőt gurította le a torkán. Igazából fel sem tűnt neki, hogy már nem ura teljesen önmagának, annyira lefoglalta az, hogy végre kicsikarjon valami romantikus érzelmet Harryből, aki végül felkérte egy lassú számra táncolni, és amikor szorosan hozzábújt a férfihoz, tudta, hogy most, vagy soha.  Bár az este során a több csinos nővel is látta a férfit flörtölni, mégis vele volt a legtöbbet. Ezt egy jelnek vélte, és érezte, hogy ez az este csak az övék lesz.

Hajnalig maradtak a bulin, s mikor már csak páran ringatóztak a teremben, Harry felvetette, hogy ideje hazaindulni. Bella már-már kétségbe esett, hogy ennyi volt az egész, nem is történt semmi különleges, pedig biztosra vette, hogy azért hívta el a férfi a bálra, mert kedveli. Mert nagyon kedveli, és tervei vannak vele. Hát, voltak is. Harry az úton felvetette, hogy Bella egy kissé spicces, és nem kéne így hazaállítania, mert az anyja valószínűleg nem értékelne túlságosan egy olyan főnököt, aki leitatja a lányát. Bella persze boldogan beleegyezett abba, hogy Harrynél éjszakázzon, bár néha felsejlett benne a gondolat, hogy úgy viselkedik, mint egy megjátszós, buta liba, de ezt mindig gyorsan elhessegette.

Harry nagyon gavallér volt az egész este során, megágyazott a lánynak, mondván, hogy ő majd kint alszik a kanapén. Bella elmosolyodott. Micsoda klisé! Persze, mindig ezt csinálják a férfiak…. Tudják, hogy a lány úgyis felajánlja, hogy aludjanak együtt. Bellának nem volt túl sok tapasztalata férfiak terén, mindössze két volt baráttal büszkélkedhetett, de annyira már ismerte őket, hogy le tudja vonni a következtetéseket. Nem akarta elrontani a forgatókönyvet, ezért nagy kegyesen felajánlotta, hogy osztozik az ágyon a férfival, ha már volt olyan kedves, és megmentette őt az anyja szentbeszédétől, ami a túlzott alkoholfogyasztás káros hatásairól szólt volna. Azon az éjszakán egyikőjük sem aludt valami sokat.

Bella gondolatait ettől az estétől kezdve csak Harry töltötte ki. Másnap az anyja kérdőre vonta, hogy hol éjszakázott, miért nem jött haza, s Bella, hogy megnyugtassa anyját, azt mondta, hogy Harry szerelmet vallott neki, ott aludt nála, mert már késő volt, és nem akarta felverni a házat, Justin olyan nehezen alszik vissza… De persze igyekezett leszögezni, hogy főnöke a kanapén aludt. Soha sem hazudott még azelőtt az anyjának, de ekkor érezte, hogy nagy bajban lenne, hogyha Susan megtudná az igazat.  Az persze eszébe sem jutott, hogy a férfi egyetlen mondatában sem szerepelt a ’szeretlek’ szó.

 

 

Susan régóta gondolkozott már azon, hogy újra el kéne köteleződnie. Itt van negyven évesen három gyerekkel teljesen egyedül. Néha-néha elhatározta, hogy új apa és új társ után néz, de mindig feladta. Nem volt energiája randizgatni, újra kezdeni elölről a hosszú ismerkedést, mikor már egyszer megtette, és annak kudarc lett a vége. Egy csúnya váláson volt túl, és jól tudta, hogy soha, senki nem fogja őt úgy ismerni, mint a volt férje. Hihetetlenül fárasztó mindent újra kezdeni. Persze, ha jön az igazi, akkor nem fog elhatárolódni semmitől, ezt leszögezte magában. És jött az igazi. Egy nála több mint tíz évvel fiatalabb üzletember. Eleinte nem is akarta elhinni, hogy érdeklődést mutat iránta egy ilyen férfi, aki valószínűleg minden nőt megkaphatna. Susan fejében az is megfordult, hogy anya-kopmlexusa van a fickónak, majd az, hogy csak a cége pénzét akarja kicsalni… De ahogyan ez a férfi viszonyult hozzá, ahogy beszélt, ahogy hozzáért, egyszerűen képtelen volt bármi rosszat is feltételezni róla, és eddig még nem csalódott. Úgy tűnt, hogy Connor fülig szerelmes belé, és minden jel arra utalt, hogy komoly szándékai voltak. Mindezek ellenére Susan fél év után sem merte bemutatni a családjának. Tudta, hogy Bella bár nem helyeselné, hogy egy harmincas pasiba van belezúgva, mégis támogatná őt, viszont féltette a férfit Cheryltől. Nem csak azért, mert tudta, hogy a lánya mennyire szereti az apját, és hogy bizonyára nem lesz oda a gondolattól, hogy egy új családfő állhat a házhoz. Nem, emiatt aggódott a legkevésbé. Igazából féltette a férfit a lánytól. Cher minden tekintetben gyönyörű volt, és mindent elért, amit akart. Kicsit a saját húgára emlékeztette, aki sikert sikerre halmozott, s bizonyára most minden televízió az ő arcát mutogatná, ha nem halt volna meg huszonhárom évesen autóbalesetben. Cher egyszerűen bármit megtehetett az emberekkel – legalábbis ezt gondolta. Connor tipikusan olyan férfi volt, akinek egy kicsiny mellékszerep egy buta kis vígjátékban is elég lett volna ahhoz, hogy lányok milliói ragasszák ki fényképét a falukra. Susan néha el is szégyellte magát arra a gondolatra, hogy kinézi a saját lányából a pasija elcsábítását. De hiába, ismerte Chert, és nem egyszer fordult már elő, hogy igen kétértelműen kacsingatott Bella barátaira. Továbbá, ott, hogyha volt még az az apróság Chernek valamiért nem szimpatikus Connor, mindent megtett volna annak érdekében, hogy a férfi rövid úton olajra lépjen. Susan szentül hitte, hogy lánya egy pillanat alatt el tudja érni ezt.

Ez még nem minden. Van még egy ok, amiért Susan egyre csak halogatta a bemutatást: Justin. A fiú már nem volt túlságosan kicsi, de szüksége lett volna egy állandó apára, aki nem csak nyáron tölti vele az idejét. De azt is tudta, hogy Justin nem egy átlagos gyerek, ráadásul Cher minden szavát issza. Ha a lány azt mondja, hogy nem kell nekik az új apa, akkor Justin is besegít az eltávolítási hadműveletbe, és ez ellen ő vajmi keveset tud tenni.

Bella már észrevette, hogy sokszor később ér haza, el-eljárogat a munka után, és egyszer neki is szegezte a kérdést, hogy mi ez a nagy fellendülés anyja szociális élete terén. Megjegyezte, örül neki, hogy Susan végre kimozdul, de azért nem kellene ilyen rejtélyesnek lennie, mert úgysem hiszi el neki senki, hogy a barátnőivel találkozgat, mikor este állandóan a kanapén mobilozik és velük beszélget.  Susan erre csak annyit mondott, hogy nyugodjon meg Bella, mindent meg fog tudni a maga idejében, de egyelőre nem akar róla beszélni. A lány megértette, és nem hozta fel többet a témát, ám mindig szemöldökét felvonva, várakozóan pillantott az anyjára akárhányszor az készült valahova. A hőn áhított vallomás azonban újra és újra elmaradt.

Cheryl egyenes volt, kimondta, amire gondolt – mint mindig. Egyik alkalommal, vacsora közben, anyjának szegezte azt a kérdést, hogy hány hónapja is találkozgat a pasijával. Susan félrenyelte a falatot és legalább öt perce telt, mire tudott normálisan lélegezni és beszélni. Miután sikerült leküzdenie megdöbbenését és a megakadt falatot eljátszotta az értetlent, hogy nem tudja, miről beszél Cheryl. A lány csak megvonta a vállát, de azért még megjegyezte, hogy készítse fel a fickót arra, hogy egy nem mindennapi családdal van dolga.

Justin csupán halkan megjegyezte, hogy neki elég egy apuka. Ez nagyon aggasztotta Susant. Tudta, hogy Justin fél attól, hogy egy új emberrel kell majd laknia egyszer, akit ráadásul még úgy is kell kezelnie, mint az apját. Justin nagyon szerette az igazi édesapját még annak ellenére is, hogy alig találkozott vele.

Susannak fogalma sem volt, hogy mikor érkezik el annak az ideje, hogy elhozza Connort a családi fészekbe. Azt érezte, hogy még több szempontból is veszélyes lenne, de az a gondolat is zavarta, hogy nem meri bemutatni őt. Fél év hosszú idő, és ha még ezek után sem viszi haza, akkor a férfi már sejtheti, hogy nincs minden rendben. Susan azért imádkozott, hogy Connor rendelkezzen elég türelemmel az ő különös családjához, aminek otthonában naponta több bomba robban, mint Iránban egy év alatt.

                                                                                                               

 

 

Cheryl mindig is olyan lánynak tartotta magát, aki előtt nincs akadály. Szép volt, tehetséges, s bár nem kapott olyan agyat, hogy valaha is egy Nobel-díjat szorongathasson a kezében, nagy panaszra az észjárása sem adhatott okot. Bella folyamatosan azzal piszkálta, hogy nincs mélyebben szántó gondolata annál, minthogy megjegyezze mi illik a rózsaszín miniszoknyához. Ingerelte az, hogy csupán ennyit néz ki belőle a húga, és valószínűleg az emberek nagy része is. Nem hibáztathatta őket, hiszen ő is ugyanezt hitte volna, ha meglát egy csajt, aki körül egyfolytában ugrálnak az emberek. Valószínűleg sokan úgy látták őt, mint egy liba, aki nem fog semmit elérni az életben, de néz ki olyan jól, hogy akármelyik gazdag pasas elvegye. Cheryl valójában tele volt álmokkal. Imádott énekelni. Hangja nem vetekedhetett Christina Aguileráéval, és talán éppen ezért nem is a zeneiparban gondolkozott – ha valamit csinál, abban a legjobb akart lenni mindig is. Az igazi szenvedélye a színjátszás volt. Anyja gyerekesnek tartotta, hogy mint minden fiatal lánynak, neki is az a vágya, hogy a mozivásznon tűnjön fel újra és újra. Tudta, hogy tehetséges. Tudta, hogy bármit el tud játszani, és azt is, hogy meg van ahhoz minden tulajdonsága, hogy sikereket érjen el a filmiparban. De nem tudta, hogy van-e elég kitartása ahhoz, hogy felküzdje magát a csúcsra, és hogy lesz-e valaki, aki hisz benne, s nem hagyja, hogy visszaforduljon félúton. Bár sok barátja volt, legalábbis így tűnhetett, igazából csak egyetlen ember ismerte őt tökéletesen: Colin Parker. Az óvodában még gilisztát rejtettek egymás ruhájába, de az általános iskola első osztálya óta elválaszthatatlanok. Bár Colin is figyelemre méltó férfi volt, soha, egyikük fejében sem fordult meg az, hogy több lehetne közöttük puszta barátságnál. Olyanok voltak, mint a testvérek. Cher minden gondolatát ismerte Colin, és ez fordítva is igaz volt. A legtöbben nem hiszik el, hogy létezhet ilyen kapcsolat, úgyhogy számtalan pletyka kelt már szárnyra azzal a témával, hogy ők ketten nem csak mondanivalójukat, hanem hálószobájukat is megosztják egymással. Cher tudta, hogy felesleges tagadni a szóbeszédet, csak még jobban terjedne, ha bármi reakciót is kiváltana belőle. Akik fontosak számára, azok úgy is tudják, hogy mi az igazság, a többi meg nem érdekelte.

Cheryl egyetlen egy szempontból nem volt elégedett az életével. Úgy érezte, hogy a szerelmi élete élénkebb volt négyéves korában – amikor mellesleg egy bokorban házasságot kötött egy Robert nevű édes kisfiúval- , mint most. Nem esett kétségbe, hogyha egyedül ébredt, és tudta, hogy csak csettint egyet és tíz pasi sorakozik fel a kegyeiért. De mindegyik barátjából hiányolt valamit. Nem volt meg bennük az az egyetlen dolog, amire szüksége volt Chernek. Nem tudta, mi az a dolog, de tisztán érezte, hogy hiányzik belőlük. Éppen ezért a kapcsolatai rövid úton zátonyra futottak. Az zavarta a mostani helyzetben, hogy látta: húga és anyja csak úgy repes a boldogságtól. Bár neki egyik sem vallotta be konkrétan, hogy randizgatnak, Cheryl biztosra vette, hogy ez így van. Mindketten sokkal jobbak kicsípték magukat akárhova mennek, mint egy pár hónappal ezelőtt. Mindketten a föld felett járnak minimum két méterrel. Hihetetlenül energikusnak és kiegyensúlyozottnak tűnnek. Továbbá, az sem kerülte el Cher figyelmét, hogy az összes nőnemű családtagja több időt tölt telefonnal a kezében, mint eddig bármikor. Néha elfogta a lelkiismeret-furdalás, hogy nem dobja fel túlságosan az a tény, hogy a többiek boldogok.

Nem csak a nem létező szerelmi élete aggasztotta mostanában Cherylt. Justin viselkedése merőben megváltozott a utóbbi hetekben, és a lány nem tudta mire vélni ezt a hirtelen jött új viselkedésformát. Sokszor elgondolkozott, és egyre kevesebbet nevetett. Nem volt olyan élénk, mint eddig. Ám ennél még jobban kétségbe ejtette a lányt az a tény, hogy Justin még neki sem hajlandó elárulni azt, hogy mi bántja. Sosem volt még olyan pont a kapcsolatukban, amikor bármit is eltitkoltak volna egymás elől. Bár Justin még csak tizenkét éves volt, Cher nagyon sok mindent megosztott vele, és ő is szívesen hallgatta, hogy milyen fantasztikus tulajdonságai vannak az új szuper robot dinoszaurusznak. Justin beszédes kisfiú volt, és Chert nagyon megrémítette az, hogy a szűk családi körben egyre kevesebbet szólal meg az öccse. Néha viszont erőt vesz magán, és Cher tisztán látja rajta, hogy megpróbálja előadni a boldog-gyerek-vagyok figurát. A lány túl jól ismerte ahhoz, hogy bedőljön neki. Talán ez volt a legkülönösebb változás, amin Justin az utóbbi időben keresztülment. Chernek fogalma sem volt arról, mi vihet rá egy tizenkét éves gyereket arra, hogy a színjátékot hívja segítőtársul.