14. fejezet

 

 

Cheryl másnap hasogató fejfájással ébredt, és mikor körül nézett a szobában, pánik fogta el. Fogalma sem volt, hogy hol van. Lenézett magára és látta, hogy meztelenül fekszik egy idegen ágyban. Becsavarta magát a takaróba és félénken kilépett a szoba ajtaján.

- Szép jó reggelt! – kurjantotta Connor egy szédítő mosollyal az arcán.

Cheryl legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. Még mindig kótyagos volt, és a tegnap estéről még csak halvány emlékképei sincsenek. Bele se mert gondolni, hogy mi történhetett azok után, hogy kirontott Nate házából.

- Szégyellnem kéne magam? – kérdezte félénken.

- Szerintem te ezt nem akarod tudni – nevetett Connor.

- Mi…

- Nem feküdtünk le.

- Hála’ Istennek – sóhajtott fel megkönnyebbülten Cheryl.

- Azt hiszem, az Audi tetején nem ez volt a véleményed – cukkolta a férfi.

- Arról az esetről egy szót se. Még mindig pipa vagyok – morogta Cher.

- Sajnálom. Tényleg.

- Remélem is. Szükségem lenne egy kávéra és valami ruhára. Egyáltalán miért vagyok meztelen?!

- Mert tegnap hiába könyörögtem, hogy vedd fel a pólót, amit adtam. Mikor pedig én magam próbáltalak felöltöztetni teljesen meztelenül elfutottál előlem – felelte Connor, aki szemmel láthatólag jól mulatott a helyzeten.

- Ó, te jó ég – motyogta Cheryl, majd lezuhant egy bárszékre. – Hol van a ruha, amibe jöttem?

- Erre gondolsz? – mutatott Connor egy vállfán lógó szakadt rongyra.

- A fenébe! – káromkodta el magát Cheryl. – Mi történt?

- Teljesen bedrogozott állapotban találtalak meg egy buszmegállóban, mikor egy jótékonysági rendezvényre tartottam. A ruhádat tépted le magadról, már majdhogynem ki is elégítetted magad az utca kellős közepén. Teljesen be voltál gerjedve és megpróbáltál rávenni, hogy szexeljek veled az utcán – mondta Connor, mintha egy teljesen természetes, hétköznapi eseménysort mesélne el.

- Basszus…

- Nekem tetszett az előadás - nevetett a férfi.

- Igen, azt gondoltam – Cheryl nem tudott elfojtani egy aprócska mosolyt. – Köszönöm.

- Szívesen. Bármikor nyugodtan értesíthetsz, ha szexdrog kerül a szervezetedbe.

- Igazán nagylelkű vagy.

Connor rákacsintott a lányra, majd eltűnt egy szobában.

Cheryl körbenézett és megszemlélte a házat, ami minden tekintetben gyönyörű volt. Bár nem volt igazán nagy, de három személy kényelmesen eléldegélhetett volna benne. A bútorok és minden berendezés tökéletes összhangban volt egymással. Biztos volt benne, hogy egy jól fizetett lakberendező műve volt az egész.

- Mivel nem igazán tartok itthon női ruhákat, kénytelen vagy beérni az enyéimmel – szólt Connor, majd odalépett Cherylhez.

Finoman levette róla a takarót, ami miatt a lány kicsit kényelmetlenül érezte magát.

- Mi a baj? Tegnap nem voltál ennyire szégyenlős – csipkelődött Connor.

- Az teljesen más.

A férfi elmosolyodott, ráadta az ingjét Cherylre, aki minden egyes alkalommal megremegett, mikor Connor keze a meztelen bőréhez ért.

- Még szerencse, hogy az első találkozásunk alkalmával lenyúltam a bugyid – mondta Connor egy kaján vigyor kíséretében.

- Honnan veszed, hogy szeretnék bugyit is felvenni?

- Még mindig a szexdrog hatása alatt vagy?

- Nem, a te hatásod alatt vagyok – csúszott ki a lány száján, de a következő pillanatban már el is szégyellte magát.

- Akkor jó, mert ez fordítva is igaz. Szóval, akkor nem szeretnéd a bugyid?

- De, azt hiszem, mégsem ártana, ha lenne rajtam.

Cheryl úgy érezte magát, mint egy próbababa, és azt kívánta, hogy bárcsak olyan érzéketlen is lenne. Mikor Connor felhúzta rá a bugyiját és a férfi keze egyre feljebb csúszott, meg kellett kapaszkodnia az asztal szélében, mert nem volt benne biztos, hogy képes megállni a saját lábán. Connor elégedett mosollyal nyugtázta a reakcióját.

- Melegítő vagy farmer?

- Azt hiszem, a melegítőn kevésbé látszik, hogy férfi.

Mikor Cheryl meglátta magát a tükörben, nevetnie kellett.

- Szörnyen nézek ki – állapította meg kuncogva.

- Gyönyörű vagy – javította ki a férfi és gyengéd csókot nyomott Cheryl szájára.

Cherylnek nem volt szokása zavarba jönni, de Connor mindig elérte, hogy újra és újra elpiruljon.

Zavartan körbenézett, és szeme megállapodott egy hegedűn.

- Te hegedülsz? – kérdezte megdöbbenten.

- Nem, dehogy. A nővéremnek vettem születésnapjára. Éppen a parijára készülünk.

- Mármint készülsz? – értetlenkedett Cheryl.

- Nem, te is jössz velem. Az adósom vagy, megmentettelek egy nyilvános önkielégítéstől.

Cheryl képtelen volt ellenállni Connor huncut mosolyának.

- Én így nem mehetek oda – ellenkezett, de semmi határozottság nem volt a hangjában.

- Majd Gwen ad valami ruhát. Azt hiszem, körülbelül egy a méretetek.

- Gwen a nővéred?

- Igen – felelte Connor és elmosolyodott.

Cher már ebből az egyetlen szócskából kiszűrte, hogy Connor imádja, sőt rajong a nővéréért.

- Hat éves kora óta hegedül. Gyönyörűen játszik – folytatta a férfi. – Ez egy elektromos hegedű, a legjobb fajta. Gwenny már nagyon régóta vágyik egy ilyenre.

- Remélem az én öcsém is ilyen adakozó lesz.

- Majd tőlem megkapod, amire szükséged van.

- Hát persze. Nem kell a pénzed – tiltakozott Cheryl.

- Jó, nem vagyok egy bankigazgató, de ha bármire szükséged van, én tényleg…

- Ezt most fejezd be! – utasította rendre Cher. – Költsd a pénzed a nővéredre.

- Azt hiszem, Gwen imádni fog – vigyorodott el Connor. – Mehetünk?

- De ha a rokonaid meglátnak ebben, azt fogják hinni, hogy egy csöves vagyok! És még csak meg sem fésülködtem! – akadékoskodott a lány.

- Nem, azt fogják gondolni, hogy végre egy lány, akit haza hozok.

- Miért, még sosem mutattál be senkit a szüleidnek? – kíváncsiskodott Cheryl.

- De, csak már elég régen volt.

- Akkor ezt vegyem megtisztelésnek?

- Én veszem majd megtiszteltetésnek, hogyha a mai délután után is még találkozni akarsz velem. A családom egy katasztrófa.

- Üdv a klubban – felelte vigyorogva Cheryl.

 

 

- Tulajdonképpen hol voltál te tegnap este? – kérdezte Connor, majd bekapcsolta az autó rádióját.  – Bele se merek gondolni, mi lett volna, ha más talál meg olyan állapotban – szűrte a fogai közt, mintha már a gondolat is fájt volna neki.

- Még szerencse, hogy te mindig készen állsz megmenteni – mosolyodott el Cheryl és megsimította a férfi arcát.

- Jobban kéne vigyáznod magadra. Fogalmad sincs, mennyire megrémültem, mikor beszálltál abba a kocsiba.

- Neked pedig fogalmad sincs arról, hogy hányszor hallgattam már meg a kiselőadást a stoppolás veszélyeiről.

A kocsit betöltötte Justin Timberlake hangja és Cheryl rögtön énekelni kezdte vele a Sexyback-et.

- Gyönyörű hangod van, de ha továbbra is ilyeneket énekelsz, viselned kell a következményeit – szólt Connor az elmaradhatatlan huncut mosolyával.

- Pedig most jön a kedvenc részem – felelte Cheryl somolyogva – Dirty babe, you see this shackless, baby I’m your slave, I’ll let you whip if I misbehave…

- Direkt csinálod ezt velem, ugye? Fogalmad sincs, hogy milyen izgató a hangod, főleg, amikor bilincsről és korbácsról beszélsz.

- De, pontosan tudom – nevetett Cheryl.

- Ugye, tudod, hogy ezt ketten játsszák?

Cheryl kénytelen volt elmosolyodni Connor játékos tekintetén. Cheryl tovább énekelt, a férfi keze pedig, ami eddig Cher combján pihent, megindult felfelé.

- Kicsit meleg van itt, nem gondolod? – kérdezte ártatlanul a lány és elkezdte kigombolni az ingjét, aminek következtében Connor keze Cher nadrágjába vándorolt. Cheryl felnyögött.

- Remélem, tudod, hogy bármelyik pillanatban kiszállhatok és…

- És micsoda? – vigyorodott el Cheryl.

Connor rádiót váltott, és megszólalt Britney hangja: I’m a slave for you…

- Ezzel nem lettél kisegítve – nevetett fel a lány, majd a kezét a férfi combjára helyezte. – Ennek is tudom a szövegét – beszéd közben egész közel hajolt Connorhoz, szinte csak a fülébe suttogott. – I’m a slave for you I can’t hold it I can’t control it…

Mikor Cheryl nyelve Connor füléhez ért, az autó hirtelen bekanyarodott egy bekötőútra, majd hatalmasat fékezett. A férfi kiszállt az autóból, feltépte az anyósülés ajtaját és szinte kirángatta belőle Cheryl-t. Felkapta a lányt, majd felfektette a motorháztetőre.

- Ideje, hogy jobb élményeid legyenek a motorháztetős szexszel kapcsolatban – mormolta, Cheryl pedig nem tudta megállni nevetés nélkül.

 

Cheryl egész úton csak vigyorogni tudott. Lehúzta az ablakot, élvezte, hogy a szél bele-belekap a hajába, és mikor rápillantott a mellette ülő férfira, újra és újra eszébe jutott az előbbi kis kalandjuk, amitől rögtön fészkelődni kezdett, ezért igyekezett lekötni a figyelmét.

-  Talán nem volt elég egy menet, Miss Roberts? – kérdezte kajánul Connor.  – Szeretné, hogy ismét megálljak?

- Nem köszönöm, minden igényem ki lett elégítve. És ha minden pillanatban megállunk, mikor megkívánlak, akkor sosem fogunk elérni a szüleidhez.

- Nagy szerencséd van, hogy éppen autópályán vagyunk, ugye tudod?

 

 

Az Audi leparkolt egy gyönyörű kovácsoltvas kerítéssel körbevett hatalmas kertes ház előtt. Cheryl nem győzött álmélkodni a ház szépségén. Mindig is egy ilyenben képzelte el magát, ha felnő.

- Ez fantasztikus! – lelkendezett. – Szerencsés vagy.

- Igen, az valóban az vagyok – helyeselt Connor és átölelte a lányt. – Örülök, hogy itt vagy velem.

Cheryl válaszul beletúrt a férfi hajába és gyengéden megcsókolta.

- Ez vehetem: én is-nek? –nevetett fel a férfi.

- Csak nyugodtan.

Connor kezét a lány kezébe kulcsolta és bevezette a házba. Mihelyst beléptek egy sikongató hang ugrott Connor nyakába.

- Annyira jó, hogy itt vagytok! - sipítozott Gwen, majd odafordult Cher-hez. – Szia, Gwen vagyok – üdvözölte mosolyogva.

Gwendolyn pontosan olyan volt, mint amilyennek Cheryl elképzelte: magas, vékony, rövid, fekete hajú lány, aki nem igazán felelt meg a tipikus szépségideálnak, de különleges arcvonásai és széles mosolya gyönyörűvé tették.

- Cheryl – mutatkozott be.

- Úgy látom szükséged lenne egy-két ruhadarabra, ami a te méretedet – vigyorgott Gwen, majd karon fogta Cherylt és már vonszolta is fel a lépcsőn.

- Vigyázz rá! – kiáltotta utána Connor. – És ne engedd megfésülködni!

- Nyugodj meg, nem törékeny!

Gwenny egyfolytában csacsogott, miközben felvezette Cher-t az emeletre és sorra megmutogatta a szobákat. Gwen sajátja hatalmas volt és nagy részét hegedűk, vonók és különféle hangszerek foglalták el, de jócskán akad hely a rengeteg ruhának és cipőnek.

- Mit szeretnél felvenni? – kérdezte izgatottan Gwen. – Neked biztosan minden jól fog állni. Mit szólnál ehhez a piros mini ruhához?

- Az biztos, hogy egy ruha?

Cheryl szkeptikusan nézett a kicsiny kis anyagdarabra. Tűzvörös színű ruha volt, amelyet Cher szerint csak két aprócska pánt tartott össze.

- Szerintem Connor értékelné – kacsintott Gwen.

- És a szüleid is?

Gwenny felnevetett.

- Igazad van, első találkozásra talán jobb lesz egy szolidabb ruha.

Cheryl egy pillanatig tűnődött és meggondolta magát.

- Azt hiszem, mégiscsak tökéletes lesz ez a vörös ruha.

Gwen arcán széles vigyor terült szét.

- Na, ez a beszéd!

Mikor Cheryl felvette a ruhát, hagyta, hogy Gwen kiélje a kreativitását a smink terén, és mikor a tükörbe nézett, roppant elégedett volt magával. Gyönyörű volt, mint mindig, de most még valamiféle erő is sugárzott a szemeiből, amitől égetett a tekintete.

- Annyira szerencsés vagy! – áradozott Gwen. – Én is mindig ilyen hosszú, laza hullámos hajat szerettem volna, de nekem sehogy sem áll.

- Szerintem azért nincs okod panaszra.

- Jóban leszünk, mi ketten – nevetett Gwen.

 

Cheryl kilépett a kertbe és mikor Connor meglátta a lányt, kikerekedtek a szemei, majd elismerően elvigyorodott. Azonnal a karjaiba zárta Cherylt és a fülébe suttogott.

- Legszívesebben azonnal leszedném rólad ezt a ruhát, ugye tudod?

Cheryl válaszul kacsintott egyet.

- Miért nem szabadott megfésülködnöm?

- Mert így éppen elég kócos vagy ahhoz, hogy eszembe jusson az idefele utunk.

- Connor, drágám! – hallatszott egy hang a hátuk mögül.

- Szia, anya! – hajolt le engedelmesen Connor és ölelte meg az anyját, majd kezet fogott az apjával. – Ő itt Cheryl  - mutatta be a lányt, és közelebb húzta magához.

- Nagyon örülök! – mondta Cheryl egy bájos mosoly kíséretében.

- Remélem, tudod fiam, hogy egy mázlista vagy – szólt Mr. Davis, miután megölelte Cherylt.

Connor csak mosolygott és újra magához húzta a lányt.

- Hol van Zack? – kérdezte feszülten Connor.

- Már itt is van – mutatott az anyja az ajtó felé.

Egy fiatal srác gurult kerekesszékkel a család többi tagja felé. Cheryl rögtön tudta, hogy csakis Connor öccse lehet, hiszen tagadhatatlanul hasonlítottak egymásra.

- Szia! – köszönt neki lelkesen Cheryl.

- Csá – vetette oda Zack, majd az asztalhoz gurult.

- Belehalnál, ha néha normálisan viselkednél? – kérdezte dühösen Connor.

- Ne szólj bele abba, hogy mit, hogyan csinálok. Vagy várj…Már rég elcseszted, az életemet, kösz szépen, tesó!

- Ne haragudj, kedvesem, de Zack nem igazán jó a kapcsolatok kialakításában – szabadkozott Mrs. Davis.

- Semmi gond – felelte félénken Cheryl, és rögtön tudta, hogy itt vannak olyan dolgok, amiket bizony jobb nem feszegetni.

Mindenki kínos csendben foglalta el a helyét az asztal körül, majd Mrs. Parks felszolgálta az ételt.

- Na, a kedvemért legyetek már egy kicsit boldogak! – törte meg a feszült csendet Gwenny csacsogása – Elvégre szülinapos vagyok! Vagy legalább igyunk, hogy oldjuk a feszültséget és mindenki egy kicsit vidámabb legyen.

- Támogatom az ötletet – szólt Cheryl mosolyogva, majd a két lány pohara összekoccant és mindketten felhajtották az italt.

- Tetszik ez a mentalitás – helyeselt Mr. Davis is, majd miután utántöltötte a két lány poharát, mindenki koccintott.

- Vigyázz, ebben a családban nem nehéz becsípni – figyelmeztette mosolyogva Connor Cherylt.

- Majd visszafogom magam – felelte a lány nevetve.

- Úgy, mint a kocsiban?

- Nem, annyira képtelen vagyok.

- Teljesen megőrjítesz – suttogta Cheryl fülébe.

- Mertem remélni.

- Mikor kapom meg az ajándékaimat? – csicseregte Gwen.

- Nem gondolod, hogy egy kicsit követelőző vagy? – csipkelődött Connor.

- De, az vagyok, és ezt nem is tagadom – vigyorgott Gwen. – Na, ide velük!

Cheryl felnevetett Gwenny mohóságán, aki leginkább egy hét éves kislányra emlékeztetett.

- Én adom át utoljára – kötötte ki Connor.

- Nagy dobás lesz,mi? – horkant fel Zack.

- Ha nem tudsz normálisan megszólalni, akkor inkább fogd be – vágott vissza Connor.

- Jó, akkor én leszek az első! – kiáltott fel Mrs. Davis, hogy az elejét vegye a két fiú veszekedésének.

Gwenny lelkesen felállt, és odatipegett a szüleihez.

- Csak egy kis apróság – adta át a kicsiny dobozt Mr. Davis. – Boldog szülinapot, Gwendolyn!

Gwenny vidáman átölelte a szüleit, majd mit sem törődve a festői csomagolással, széttépte a papírt, és mikor felnyitotta a dobozkát, hatalmasat sikoltott.

- Egy Ferrari! – sipítozta, majd újra a szülei nyakába ugrott. – Köszönöm, köszönöm, köszönöm!

- A garázsban van – válaszolta meg Mr. Davis a ki nem mondott kérdést.

Gwenny visongatva az asztalhoz szalad, felrántotta Cherylt és már húzta is maga után a garázsba. Cheryl nevetve követte, maga is izgatott lett a Ferrari szó hallatán.

Mikor beértek a hatalmas, háznak is beillő garázsba, Cher lélegzete elakadt. Legalább hét kocsi állt ott, köztük egy csillogó-villogó piros Ferrari.

- Istenem, ez gyönyörű! – visította Gwenny, és már be is pattant a járgányba. – Elvigyelek egy körre? – kérdezte vigyorogva Cheryl-től.

- Azt hiszem, velem jobban szeret autókázni – szólt játékosan mosolyogva Connor, aki éppen ekkor ért be a garázsba.

- Ne hidd, hogy olyan nagy sofőr vagy – öltötte ki a nyelvét Gwenny a bátyjára.

- Még egy ilyen megjegyzés és nem kapod meg az ajándékod! – fenyegette Connor.

- Na ne! Add ide! Most – Gwen sugárzó arccal ugrott ki a kocsiból.

Connor felnevetett, majd karon fogta Cherlyt és visszasétáltak az asztalhoz. Gwen szája természetesen egy pillanatra sem állt be, de ez Cher-t egyáltalán nem idegesítette. A lányból sugárzó öröm ragadós volt és úgy érezte, hogy mellette képtelenség unatkozni.

- Hol van?  - követelőzött Gwendolyn, mikor visszaértek.

- Hát, nem olyan nagy szám, mint egy Ferrari, de azért remélem tetszeni fog. Boldog születésnapot! – Connor átnyújtotta az ajándékot.

Gwen arcáról sütött, hogy még becsomagolva is felismerte az alakját és remegett a keze, miközben tépte a papírt. Mikor kinyitotta a tokot elmaradt a vára várt visongás. Felnézet Conorra, majd újra a hegedűre.

- Ha nem tetszik, akkor ki is cserélhetjük…- magyarázkodott Connor.

Gwen csak bámulta a hegedűt, majd elkezdett sírni és hirtelen a bátyja nyakába ugrott.

- Köszönöm! Ez csodálatos!

Connor megkönnyebbülten elmosolyodott.

- Már kezdtem frászt kapni.

Cherylt meghatotta ez a jelent, mert tudta, hogy ilyen soha nem fog előfordulni Bella és közte. Szinte már ő is sírt, de sikerült visszatartania a könnyeit.

- Játszol nekünk valamit? – kérdezte Cheryl.

- Hát persze!

Gwen kérdés nélkül rákezdett egy vidám dallamra, Cheryl pedig közelebb húzódott Connorhoz. Ahogy Gwen egyre jobban belemelegedett a játékba, elkezdett táncolni, ugrálni, de egyetlen hang sem remegett meg. Tökéletesen játszott.

Mikor befejezte a dallamot, színpadiasan meghajolt, Cheryl pedig lelkesen megtapsolta.

- Köszönöm, köszönöm, a virágokat az öltözőmbe kérem! – nevetett Gwen. – Most pedig mindenkit elviszek egy körre az új, dögös Ferrarimmal.

- És mi lesz az étellel? – aggodalmaskodott Mrs. Davis.

- Senki nem fog éhen veszni, de én rögvest meghalok, ha nem próbálhatom ki a Ferrarit! – felelte Gwen, majd újra a garázs felé repült, majd mikor látta, hogy senki nem megy utána, visszakiáltott – Gyertek már, vagy itt hagylak titeket!

Connor megadóan sóhajtott, majd nevetve megcsókolta Cheryl-t és ismét elindultak a garázs felé. Hirtelen hatalmas csörömpölést hallottak.

- A picsába! – káromkodott Zack, aki kikerülte a felborított asztalt, majd dühösen begurult a házba.

 

 

- Én mondtam, hogy zűrös család – szólt Connor a kocsiban, mikor már hazafelé tartottak. – Mit gondolsz, jössz még az én utcámba?

- Azt hiszem, ha akarnám, sem tudnám elkerülni- nevetett Cheryl. – Mi történt Zack-kel? – kérdezte kíváncsian. – Persze, ha nem akarod, akkor nem kell… - tette hozzá.

- Autóbalesete volt – válaszolt mogorván.

- Oh, így már érthető…

- Nem, nem az. Attól még, hogy kerekesszékben ül, nem muszáj bunkónak is lennie.

- Ki vezette a kocsit? – tette fel félénken Cheryl a kérdést.

- Inkább váltsunk témát – motyogta Connor. – Kérlek – tette hozzá gyengédebben.

- Van egy kérdés, amin régóta gondolkodom – kezdte Cheryl.

- Ne kímélj!

- Miért nincs GPSed? Amikor először ültem ebben a kocsidban és kivezettelek a városból, azt mondtad, hogy fogalmad sincs, hogy találsz vissza. Nekem úgy tűnik, hogy egy GPS-t megengedhetsz magadnak.

Connor felnevetett.

- Pedig már felkészültem a legrosszabbra – sóhajtott megkönnyebbülten Connor. - Tudod, a GPS sértené a férfiúi büszkeségemet. Szeretek magamtól tájékozódni – vallotta be.

- Férfiak…- morogta fejcsóválva Cheryl.

Connor telefonjának csörgése szakította meg a beszélgetést.

- Ott van a kesztyűtartóban, kivennéd?

- Persze.

Cheryl nagy nehezen megtalálta a telefont, és nem tudta nem észrevenni a kijelzőn villogó nevet. A lány hirtelen visszacsöppent a való világba, és eszébe jutott, hogy valójában miért és hogyan is került össze a mellette ülő férfival. Mogorván átnyújtotta a telefont és figyelte Connor arcának minden apró rezdülését. Mikor a férfi meglátta a hívót, azonnal elkomolyodott, majd kinyomta.

- Miért nem vetted fel?

- Nem szeretném, hogy bárki is zavarjon minket – hangzott a nem túl meggyőző válasz. 

- Kérdezhetek még valamit?

Cherylben hirtelen valami bajjóslatú érzés kezdett erősödni.

- Nyugodtan – mosolygott Connor. – Ma nagyon kíváncsiak vagyunk.

- Ki hívott akkor, amikor… amikor először voltam egy Audi R8-as motorháztetején?

Connor felnevetett, de az arca komoly maradt.

- Gwenny. Zack ismét túllőtte magát. Ha visszacsinálhatnám, akkor biztosan nem vettem volna fel még egyszer azt a telefont.

- De hát Zack-nek szüksége volt rád!

- Már régóta nem tart igényt a segítségemre.

Cheryl észrevette, a mélységes szomorúságot a férfi arcán, és mindent megadott volna azért, hogy kicsaljon belőle egy őszinte mosolyt. Megsimogatta Connor arcát, aki megcsókolta a lány kezét.

- Hol tegyelek le? Szeretnél nálam maradni? – kérdezte.

- Nem, azt hiszem, jobb, ha ma otthon éjszakázom.

- Miért, nem vagy megelégedve a szolgáltatásokkal? – Connor jókedve láthatólag visszatért.

- Hát, van még mit javítani rajtuk – csipkelődött Cheryl. – Itt egyébként tökéletes lesz.

Connor leparkolt az autóval majd várakozón nézett a lányra.

- Mi az? – kérdezte zavartan Cheryl.

- Természetesen kérem vissza a bugyidat – válaszolta Connor magától értetődően. – Már az enyém, csak kölcsönadtam.

- És mit szólnál, ha kimosnám, mielőtt visszaadom?

- Én most kérem – felelte ellentmondást nem tűrő hangon Connor.

Cheryl felvonta a szemöldökét, majd úgy döntött, hogy nem hátrál meg, bár a piros ruhácska elég rövid volt. Lehúzta a bugyiját, majd ünnepélyesen átnyújtotta a férfinak.

- Köszönöm!

- Igazán nincs mit.

Cheryl kinyitotta az ajtót, de Connor visszarántotta, mikor ki akart szállni.

- És a fuvardíj?

- A bugyim nem fedezi a költségeket? – kérdezte homlokráncolva Cheryl.

- Drága óradíjban dolgozom.

- Ez esetben… - kezdte Cheryl, majd erőteljesen, már-már durván megcsókolta a férfit. – A többit részletekben fizetem – mondta nevetve, majd kiugrott a kocsiból.