1. fejezet

 

- Ezt nem hiszem el, Cheryl! – sipította Bella. – Ezt még te sem gondolhatod komolyan! – rontott be Cheryl szobájába a húga, aki úgy nézett ki, mint egy kitörni készülő vulkán. Cheryl érdeklődve vonta fel a szemöldökét, és közben abban reménykedett, hogyha dühös, neki nem tágulnak ki ennyire az orrlyukai.

- Mit vétettem már megint?

- Te lenyúltad a…az.. az óvszereimet! – tört ki Bellából.

- Ja, igen. Már vagy fél éve. Tizenhetedik születésnapodra kaptad tőlem azzal a szép kis óvszertartó dobozkával együtt, hátha beindul a szexuális életed. De mivel már több mint egy év eltelt azóta, és egy sem fogyott el belőle, gondoltam kölcsönveszem, úgyse lesz rá egyhamar szükséged – válaszolt Cheryl, aki úgy kezelte a témát, mintha semmi kivetni valót nem találna a cselekedetében.

- Hát, köszönöm szépen! Most már zárjam kulcsra a szobám ajtaját?!

- Várjunk csak… minek NEKED óvszer? Csak nem…?

- Az, hogy nem fekszem le mindenkivel, aki az utamba kerül, még nem azt jelenti, hogy nem lehet szexuális életem! – csattant fel Bella.

- Miért, van? – nézett kérdőn a húgára Cher.

- Ezt nem veled fogom megbeszélni!

- Szóval nincs – Cheryl nem tudott elfojtani egy diadalmas mosolyt.

- Higgy, amit akarsz, de kérem vissza az óvszereimet!

- Ne haragudj, a használtat nem szoktam megtartani.

- Ne játszd már túl magad! Kérem a három óvszert, ami engem illet! Nem hiszem el, hogy nincs vagy öt dobozzal a szekrényedben, elvégre jön a hétvége.

- Mi vagyok én, óvszerkereskedés?!

- Nem, csak Cheryl Ryan.

Cheryl szúrós pillantással nézett Bellára, majd benyúlt a fiókjába, kivett egy doboz óvszert és megadóan átnyújtotta a húgának.

- Ez tizenkét darab, nekem csak három jár.

- Az istenért, az előbb még itt hisztiztél a kotonjaidért, most meg kamatostól visszaadom, és jössz a hülyeségeiddel! Honnan tudod, hogy nem leszel egy szexállat és nem lesz mindre szükség az első hétvégén?

- Nem áll szándékomban szexelni.

- Akkor meg add vissza az egészet, nem dísznek van!

Bella kivett hármat a dobozból, majd visszadobta Cheryl-nek.

- Egyébként hasznossá is tehetnéd magad néha, és segíthetnél a házimunkában, nem mindig a szexen kéne, hogy járjon az agyad. Megyek, segítek anyunak, mert ÉN törődöm vele, ÉN figyelembe veszem, hogy egyedül nevel három gyereket, és ÉN igyekszem megkönnyíteni a munkáját.

- Jó, menj csak, mert TE nem bírod ki, hogy egy napig ne TE legyél a tökéletes mintagyerek – vágott vissza Cher.

Bella hátracsapta a haját és szó nélkül sarkon fordult.

- Úgy mellesleg, kilyukasztottam azokat a gumikat! – kiáltotta utána Cher. – De nyugodj meg, van itthon egy tucat terhességi teszt is!

- Menj a fenébe! – sziszegte Bella majd becsapta maga mögött az ajtót.

Cheryl egy gúnyosan mosolyogva figyelte a húga reakcióját.  Az ilyen szóváltások hétköznapinak számított a két lány között. Nem igazán a tipikus minta ikerpár voltak. Bella szigorú, szorgalmas lány volt, aki az iskolában ugyan visszafogottnak tűnt, otthon mégsem állott újra és újra nekiesni ikertestvérének. Úgy érezte, hogy valami biológiai katasztrófa során a tulajdonságok kiosztásánál ő kapta az összes értékest, míg nővére csupa sekélyes érzéssel van megtöltve. Cheryl az ellentéte volt húgának. Vidám, élettel teli lány volt, akire mindenki hasonlítani akart. Megrebegtette a szempilláit és máris köré gyűlt az iskola fele, hogy lessék a kéréseit. Cheryl mindig is úgy vélte, hogy nem használja ki az embereket – a saját szépségét használja fel arra, hogy elérje, amit akar. A legtöbb esetben a kettő viszont ugyanaz.

Susan, az anyjuk megpróbált elnézni a veszekedéseik felett, úgy gondolta, hogy nem hiányzik még ez is a gondjai mellé. Négy éve elvált férjétől, aki ugyan minden hónapban küldi a gyerektartást, a születésnapi kártyák sem maradnak el, de néha úgy érezte, mintha egy hatalmas romhalmaz lenne az élete. Megpróbált mindent újjá építeni, s ebben nagy segítsége volt Bella, aki mindenben kitartott mellette. Cheryl megértése számára felettébb nehéz feladatnak bizonyult. Nem tudta követni lánya hirtelen hangulatváltozásait, zavaróan éles eszű gondolatmeneteit, és hiúságának minden egyes megnyilvánulását. Gyakran órákon át képesek voltak üvöltözni egymással, aminek köveztében Susannak másnapra elment a hangja, Cheryl hangszálai viszont mintha meg sem érzeték volna, inkább még tovább erősödtek, s ott folytatták, ahol előző nap abbahagyták. Éppen ezért, Susan nem sok nyertes vitát könyvelhetett el magának, legtöbbször megadta magát, visszavonulót fújt. Néha már alig várta a nyarat, hogy lepasszolhassa Cherylt az apjának. Ezért a gondolatért gyakran ostorozta magát, hisz milyen anya az olyan, aki legszívesebben elküldené a gyerekét otthonról? Ahogy Cheryl egyre idősebb lett, és egyre inkább áhítozott a függetlenség után, a viták megszaporodtak, s emiatt nem sok ideje volt foglalkozni legkisebb gyermekével, Justinnal. Azt érezte, hogy túl sok neki az anyaság, s mindezért legidősebb lányát hibáztatta, ami nem sokat segített kettejük kapcsolatán. Egyszer odáig fajult kettejük veszekedése, hogy kezet emelt a lányra. Soha azelőtt még nem fordult elő, hogy megüsse a gyerekeit. Cheryl nem kezdett el ordítani, mint ahogyan azt Susan várta volna. Hideg tekintettel meredt az anyjára, majd felkapta a kanapáról a táskáját és elviharzott. Egy hétig nem jött haza. Felült a legelső vonatra és elutazott apjához Los Angelesbe. Persze erről az apuka elfejtette értesíteni Susant, aki betegre aggódta magát. Mivel azonban a legtöbb dolog idekötötte lányát, egy hét után kénytelen volt hazajönni. Mikor belépett az ajtón, nem zuhant anyja karjaiba, rá sem nézett. Egyetlen szó nélkül felsétált szobájába és bezárkózott. Egyedül öccsét engedte be magához. Egy hónapig nem beszélt az anyjával. Susan ugyan azt gondolta, hogy ez már a túlreagálás ne továbbja, mégsem szólt egy szót sem a „békesség” kedvéért.

Justin tizenkét éves volt. Az évek során állandó céltáblájává vált Bella anyáskodási mániájának. Talán éppen ezért kötődött jobban Cherylhez. Bár csapnivaló szakács volt a lány, egy makarónit még valahogy össze tudott ütni, és nem kezdett el sipítozni, ha a fiú leette magát. Bármikor szívesen játszott a dínóival, nem próbálta meg logikai feladatokkal lekötni. Szerette a nővérét, és ez a kapcsolat a válás után csak szorosabb lett. Cheryl nem kérdezgette tőle folyton, hogy jól érzi-e magát, vagy hogy mit gondol a dolgokról. Egyszerűen megfogta a kezét és elvitte vattacukrot enni, s közben a sajátos stílusában szórakoztatta öccsét, aki minden egyes mondatán boldogan kacagott. Bella irigykedve nézte ezt a kapcsolatot, és akárhányszor megpróbált beférkőzni közéjük csupán azt érte el, hogy hülyét csináljon magából.

Russel, az apjuk, bár Susan szerint nem sokat törődött a családjával, a valóságban rengeteg időt emésztett fel az, hogy órákon keresztül beszélgessen Cheryllel a telefonon, s meghallgassa lánya minden apró problémáját. Ezt persze örömmel tette. Cheryl megbocsátott neki a félrelépése, s egyben a válás miatt. Nem tartott neki erkölcsi kiselőadásokat, nem vágott a fejéhez minden elképzelhető dolgot, nem kapott hiszti rohamot, mint ahogy a többiek tették, s ezért mérhetetlenül hálás volt neki. Élvezte a nyarakat, amit együtt töltöttek, olyankor érezte igazán, hogy családja van, hogy tartozik valakihez, és ezért is köszönettel tartozott a lánynak. A válása után újraházasodott. Egy Kayla nevű újságírót vett el. Újdonsült felesége szinte azonnal megtalálta a közös hangot Cheryllel, akinek az anyja éppen ezért kurtította meg az együtt töltött időt, így az utóbbi egy-két évben a lány már csak egy hónapot töltött az apjánál. Susan nem tudta elviselni, hogy ennyire elhatárolódtak egymástól az idősebbik lányával.

Érdekes család volt ez. Tele viszállyal, nézeteltéréssel, és látszólagos tökéletességgel.